Visszanézve mindig úgy tűnik repül az idő, de napzközben mintha vánszorognának az óra mutatói. 
Január elég mozgalmas hónap volt, itt volt látogatóban Ancsi barátnőm, szilvesztertől egy hétig. Voltunk Jodhpurban, a Taj Mahalnál, meg itt Bombayben. Félúton sajnos én kidőltem némi fél-ételmérgezésszerű kapcsán, de ez remek lehetőséget biztosított Ancsinak hogy profi szintre vigye Wii Nintendo tudását :) Az utazásokról majd csinálok külön bejegyzést fotókkal....valamiért nem tudok már fotólinket felrakni a linkblog részre - ha valaki ért hozzá segítsen légyszi, megváltozott a felhasználói felület és egyszerűen nem tudom szerkeszteni, na de sebaj.
Ancsi után 4 nappal érkezett látogatóba Bea. Vele Jaipur, Taj Mahal, Delhi és Bombay kört nyomtunk, szerencsére kajaproblémák nélkül - mondjuk nem kevés jager és pálinka fogyott de én nem mondtam persze semmit ;)
Utazni Indiában mindig egy élmény, csak pár példa a két hét eseményeiből:
1. Megérkezünk Beával Jaipurba, taxi nincs még ott értünk így megállunk várakozunk. Kb 3 percenként odajön valaki és mosolyogva megkérdezi: ’Taxi’ Válasz – szintén mosolyogva (ekkor még): nem köszönjük, jönnek értünk. Az ötödik fickó után (itt már szó sincs mosolygásról) felmerül a kérdés: szerintük mi a retekért álldogállunk mi ott ha nem várunk semmire???????? Vagy csak én vagyok megint értetlen?

2. Még mindig Jaipur, Becsekkolunk a hotelbe, majd megpróbálunk kocsit bérelni ami bevisz a városba. Következő párbeszéd:
Én: Szeretnénk kocsit bérelni hogy körülnézzünk a városba.
Hotel: Persze, az autó rendelkezésre áll, de ma semmit nem lehet megnézni.
Én: Semmit?
Hotel: Így van, ma nemzeti papírsárkány-verseny nap van, minden be van zárva, nemrég jött vissza egy másik vendég is, és semmit nem látott, minden be volt zárva.
Én: Értem, de a műemlékeket, épületeket csak meg lehet nézni??
Hotel: Igen asszonyom (mintha 60 éves lennék vagy mi), a műemlékek még tényleg ott lesznek...
????? MÉG? Miért mit gondolt a fickó hogy Kishore meg Sunil reggel nekiálltak és eltalicskázták valamelyik erődöt????

3. Reggeli a hotelben – Bea, Jaipur
Csúcsszuper hely, Marriott, terülj-terülj asztalkám vagy 50féle reggeli opcióval, farkaséhesen neki is láttunk, 6-8 pincérfiú állt lesben hogy mindenben kiszolgáljanak, na és itt jön a bökkenő: itt ugye nem szokás a zsebkendő és minden falatnál meg ahányszor odajöttek, a beszédet és/vagy mozdulatot megelőzve egy olyan igazi gyomorból jövő szörcsögős szipogást hallgattunk meg....na jó étvágyat mindenkinek 

4. Delhi, vizipipázós hely, Khan market.
Rendelünk: ’Egy kétalmás, meg egy szőlő-mentás vizipipát kérnénk’.
Kis idő elteltével érkeznek a pipák...
Pincér srác: ’ez itt a kétalmás, a másik kiwi narancs lett, maradhat’

???????????? ba&@@ki....akkor minek kértem volna szőlő-mentásat????????
 

Időrendi sorrendben komoly zavar alakult ki, ha jól nézem a bejegyzéseket, akkor csúnya lemaradásban vagyok. Még november elején volt itt látogatóban a családom (szülők, bátyámék a családjaikkal :)). Voltam közben otthon is, meg jöttek barátok látogatóba, de azokról majd külön.

A képek sok esetben magukért beszélnek, de azért megosztok pár történetet.
A fotók:

Goa: https://picasaweb.google.com/116104505973733950679/CsaladIndiaGoa?authkey=Gv1sRgCJv7mv_345zk7gE#

Delhi: https://picasaweb.google.com/116104505973733950679/CsaladIndiaDelhi?authkey=Gv1sRgCLaq3_H2uevDhQE#

Bombay: https://picasaweb.google.com/116104505973733950679/CsaladIndiaBombay?authkey=Gv1sRgCJjV96iisYTFuwE#

Taj Mahal: https://picasaweb.google.com/116104505973733950679/CsaladIndiaTajMahal?authkey=Gv1sRgCKLj54afubPw8QE#

 
A történetek:
Komoly előkészületek előzték meg a család kiérkezését, már hónapokkal előre megvettük a jegyeket – ezúton is külön köszönet Krisztinek aki nélkül ez nem jött volna össze!! :), immigrációs kártyahoz instrukciók begyűjtése, vízum ügyintézés és tucatnyi egyeztetés mi hogyan legyen stb.
Eljött a nagy nap, útnak indult a család – 9 fő, aki már utazott csoportosan az tudja ez mennyi stresszel jár, ráadásul a csapatnak ez volt az első ázsiai útja! A repülőút viszonylag eseménytelenül telt a beszámolók alapján, de aztán jöttek a bonyodalmak. Kitaláltam hogy majd a poggyászbegyűjtős résznél bevárom a családot, mert én is repülővel mentem Delhibe ahol találkoztunk....ez jó terv volt, csak egy üvegfal választotta ez a belföldi és a nemzetközi járatokat :) Na sebaj, kint toporogtam, végre leszállt a gép, teltek múltak a percek, aztán eltelt egy óra, még semmi, majd egy telefon anyutól....gáz van, beszéljek itt egy ’illetékessel’....na szerencsére baj nem volt, csak anyu minden őrnél megállt megkérdezni merre lehet kijutni, de ezek a bitliszek nem végték a magyart úgyhogy lett zűrzavar, hogy mit akarja egy idegen nő mindenáron a fülükhöz tartani a mobilját hogy beszéljenek a lányával!! :):) Na végre kért a család, volt nagy örömködés – mindenkinek ajánlom hogy hónapokra szakadjon el a családjától, el se tudjátok képzelni utána micsoda öröm újra találkozni!! :D

Rendeltem taxit a szállodától hogy szedjenek fel a reptéren, na már ez gyanús lehetett volna. 

Rendeltem taxit a szállodától, hogy szedjenek fel a reptéren, na már ez gyanús lehetett volna, 3 ilyen verda várt minket :)

Innen elindultunk Pahar Ganj-ba, ez egy bazáros rész...mindez már hajnal 1-2óra körül...kicsit fáradt volt a csapat...és akkor jött a meglepi, mikor kiszálltunk a hotelnél, mindenki azt hitte ez valami vicc, csak hogy értsétek itt egy kép az utcáról:

Némi karnevál hangulat, egy-egy kósza tehén :) kőkemény. A hotel szerencsére teljesen tiszta volt de komolyan lesokkoltam a csapatot a választással. A hely neve Vivek hotel, ez majd feljön még a krónikákban, Beával is megszálltunk itt egy kört, de arról majd később.

Delhiben egy napot töltöttünk városnézéssel, itt a legnagyobb sikert egy helyi, 80forintos játék aratta, nehéz leírni, egy műanyag öntött kis csúzliszerűt képzeljetek el...emelett csak a Qutub Minar rúgott labdába – itt van egy 2500 éves vasoszlop – az ókori világ 7 csodájának egyike, ami nem rozsdásodik, a legendák szerint ha hátulról átöleled, akkor te leszel a világ ura!

Másnap indultunk Agrába, hogy megnézzük a Taj Mahalt, itt már az út is elég izgalmas volt, majmoktól kezdve az utat elzáró bivalycsordáig mindent lát az ember. 5 fős család a motoron, a keményebbeknél emellé még felfért egy-egy nagyobb csomag is :) koldusok és jaguárok között kavarog az ember.
Aztán megérkeztünk Agrába, az izgalom kezdett a tetőfokára hágni, útközben felszedtük az idegenvezetőt aki várt ránk, minden további kommentér nélkül a kép róla (de csak az erős idegzetűeknek):
   

  A Taj egy lenyűgöző építmény, különösen itt Indiában!! A Taj Mahal jelentése: „A paloták koronája”. 1631-54 között épült, 20,000 munkás több mint 20 éves munkájának a gyümölcse. Sáh Dzsahán császár építette halott feleségének az emlékére...erre mondanák a cinikusok hogy az asszony biztos örült volna ha még életében lepik meg valami hasonlóval :) Mumtaz Mahal egyébként a 14.gyerekének a szülésébe halt bele...minden tisztelettel: én már rég kinyírtak volna a csávót a fele után :) na de nem tisztelenkedünk, ha már a világ csodáiról írok épp.

 Delhiből Goa felé vettük az irányt – ezt nehéz leírni, valami csúcs nyaralásunk volt, csodaszép ház, nagyon jó kaják, pihenés, fűszerültetvény, elefántlovaglás+fürdőzés és rengeteg pancsolás a medencében!! Nagyon jó dolgunk volt, ha érdekel, nézzétek meg a képeket, nagyon állat! Itt a legizgalmasabb események egyike az volt amikor Kati mama és Feri papa minden bátorságukat összeszedve beugrottak az egyébként 1.20as medencébe....és majdnem belefulladtak mindketten!! A matracos úszóversenyben nagyon jó eredményeim voltak, csak az idő felében kalapált el Luca nagyon csúnyán. A medencébe legbénábban-beugrás verseny győztesei holtversenyben Oci, Frinyó és Luca! Ki tud a legvörösebbre leégni versenyt Bori vita nélkul vitte.
Dorka és Levi (az aprónépek) napi 12 óránál többet biztos nem voltak vízben, de legalább szuperül megtanultak úszni, ja és Dorkának még arra is volt ereje hogy az otthoni házifeladatát megírja!! elképesztő...én biztos ellógtam volna.

Sziasztok,
Ahogy telik az idő egyre ritkábban szedem össze magam hogy írjak, pedig mesélnivaló rengeteg van...ez a hely csupa meglepetés még ennyi idő után is.

Felraktam pár új képet:
https://picasaweb.google.com/116104505973733950679/MumbaiVarosEsEletkepek?authkey=Gv1sRgCPjM6Ym0ycCGxgE#

Sokszor jut eszembe hogy, hú, ezt fel kéne rakni a blogra, vagy azt le kéne írni, de persze mikor nekiállok alig ugrik be valami.

A jó hír, hogy túl vagyok az első 6 hónapon (sőt, a héten lesz a 7.hónap hogy kijöttem) és iszonyat gyorsan telik az idő. :) de ezt már írtam korábban is. Novemberben volt itt a családom látogatóban (szülők meg bátyámék, sajna nővéremék nem tudtak jönni). Óriási élmény volt megosztani azt hogy itt milyen is az élet...ezt elmondani úgysem lehet...szóval akit érdekel tessék kifáradni ide!

Ezt a blogrészt a legeknek szentelem, megpróbálom összeszedni a top10 legjobb – legviccesebb dolgot ami itt történt, meg a top 10 legsokkolóbbat, amit nehéz megszokni a mai napig.

Leg-leg-leg...kezdjük a jó dolgokkal:
1. Rengeteg új embert ismertem meg
2. Sikerült magam annyira kipihenni, hogy már nem akarom minden este 8kor elaludni :)
3. Felszedtem 5kg-t...jó, nehezebb is járni, meg valahogy a ruhák összementek...
4. Utazás az országban: Hampi, Kerala, Aurangabad, Goa, Taj Mahal, Delhi
5. Csípős kaját is meg tudok már enni!! :D
6. Riksás utazások – az izgalom, ogy vajon oda visznek-e ahova kértem, mennyivel próbálnak meg lehúzni és vajon karambolozunk-e :)
7. Jóga, karaoke, szórakozóhelyek ahol nem techno megy és minden csak 1.30ig van nyitva tehát még fent is tudok maradni!
8. Rengeteg régi vágyamat megvalósítottam: saját ping-pong asztal, új basszgitár, Wii nintendo, házimozi amihez hozzá lehet kapcsolni az ipodomat, sky +
9. Végre nem én vagyok a legalacsonyabb!!
10. Összebarátkoztam egy nagyon cingár kóborkutyával, aki most már ha meglát mindig odarohan azt remélve hozok neki kaját :) /kezd kutyaformája lenni lassan, most hogy osztozunk az ebédemen/

Azért ezeket kihagytam volna ha lehet:
1. A szagok...a nyílt csatornarendszer semmivel össze ne téveszthető durva szaga
2. Monszun – szakadó eső, a csatornából kiöntött patkányok, az utakon hömpölygő minden...
3. Ételmérgezés és kórházlátogatás
4. A közlekedés a világ legönzőbb emberi között: 2 kocsival is tudnak úgy dugót csinálni hogy tíz percre megáll az élet az út közepén...senki senkit nem enged be, a szabály: akinek nagyobb kocsija van, vagy hangosabban dudál az mehet...nesze neked udvariaskodás, meg közlekedési táblák, lámpák
5. Minden mozifilm elején himnusz, és a film közepén egy 15perces szünet amikor lehet még kaját rendelni...merthogy kihozzák az üléshez...
6. Beton beton hátán, az utakon mérföldes lukak, szinte sehol nincs zöld terület, sétálni nem nagyon lehet
7. Alkoholárak...ihatatlan borok...ez komoly dráma :)
8. Ki korán kell, az itt az út szélén guggoló sorokra lel...és nem szeretném leírni miért gugolásznak...!!
9. Bajusz...miért gondolja azt bárki hogy a bajusz nézhet ki jól??? Magnum kivételével én még nem láttam embert akinek ez jól állt volna!!
10. A sajt, joghurt, fagyi és friss gyümölcs itt sokszor életveszélyes....

Hirtelen ezek jutnak eszembe.

A mai napig furcsa ennyi sérült embert látni, de most már kezdem megszokni. Rengeteg a koldus, ami a rossz, hogy a legtöbb szervezett keretek között van az utcán, tehát hiába adsz neki pénzt, nem marad az övé.

Voltunk egy iskolában látogatni...megdöbbentő milyen körülmények között tanulnak...omlik a vakolat, az udvar gyakorlatilag egy sittel teleszórt kis folt, nincsenek ablakok...és mégis bejárnak a gyerekek tanulni, mert ez az egyetlen lehetőség arra hogy picit jobban boldoguljanak.

Kétféle emberrel találkoztam eddig itt...az egyik csapat, aki tiszta szívéből gyűlöli ezt a helyet, a káoszt, az emberek egoista hozzáállását, az állandó tülekedést, a meleget, a párát és még sorolhatnám. A másik csapat meg le tud itt élni egy életet, rengeteg emberrel találkoztam akik 2-3-4-5-10-20 éve is itt élnek. Akinek pénze van az itt szinte mindent megkap, szolgálók, sofőr és mindenki hajbókol. Mindent házhoz hoznak...pl 1 liter vizet vagy egy sampont, vagy épp egy fej fokhagymát is (persze ezt rendszeresen rendelek :p).
Ami azt illeti én nem látom magam hogy le tudnék itt telepedni. Bombay egyébként sok szempontból nagyon nyitott, vidáman eléldegélnek egymás mellett a muszlimok, hinduk, keresztények. Egymást követik a fesztiválok...valaki mindig ünnepel...ez eleinte egyébként irtó izgi volt, de most már készen vagyok...folyamatosan kornyikál valaki hajnalban az utcán, meg verik a dobokat, táncolnak és ünnepelnek...nem is tudom követni hogy melyik héten éppen ki mit fesztiválozik!

Na most ennyi. Remélem mindenki jól van és találkozunk most így karácsonykor!

Ha mégsem akkor kellemes karácsonyt és boldog új évet!! :)
Pussz

This is an ACTUAL good-bye letter from someone leaving the office...

"Dear friends,
 
As most of you know, 22nd November is my last day with Tesco. I would like to take this opportunity to thank each one of you for the wonderful time I had as part of Tesco family. I will be joining Citi in Mumbai as an Associate VP – Risk Policy. Even though I will miss you all here I am looking forward to this new challenge and to start a new phase of my career.
 
In particular I would like to express my gratitude to my supervisor, Mr. Harshavardhan Rao, for being extremely supportive, helpful and motivating through my thick and thin at Tesco. He is an exceptional people leader and I am grateful for his rightful direction and mentoring. I respect Harsh immensely for his thought leadership and will continue to remember my supervisor as someone who stands by the right thing no matter what. I think this is what distinguishes exceptional leaders from hoard of day-to-day manager.
 
I would also like to thank our CEO, Mr. Sandeep Dhar, for his mentoring and guidance over past several months. I hope I can continue to seek advice from your vision and oracle in the times to come.
 
I can’t miss this opportunity to show appreciation to my “stakeholder”, Ms. Catherine Tong, who provided a very challenging (and learning) environment to prepare me for my next role. I definitely feel that working with her has made me a better human being, professional and people manager. With her I not only learnt “what to do” but equally important “what not to do”.
 
Above all, I am very thankful to my team for tolerating me for past 20 months. You are an ideal team any manager can dream of: constantly working in a stretch environment, delivering to impossible deadlines, not complaining and making me proud of the excellent results: Week after week! Period after period! Quarter after quarter! Year after year! KEEP IT UP!
 
At last, but farthest from least, I would like to show my gratitude to each one of you for learnings that I had from the numerous interaction that I had with several of you. I am sure we will continue to stay in touch.
 
Before signing off, I would like to cherish the time I spent at Tesco by reflecting on a few things that I can never forget:
My chair and desk that spent the maximum number of hours with me at Tesco
Hyderabadi Biryani with Kebab and Coke in lower food court
The gym I never went to but paid Rs. 100 every month for
Playing with the stray dogs (be careful, they may not be vaccinated!!!)
Writing complaint mails to transport once a week (Don’t remember writing any in last 6 months though, a great turnaround I must say. You guys do a thankless job!)
The crèche where my number is still wait-listed
Telling the rickshaw driver that I will brag him Amber if he will refuse to go to my destination
All the conversations that I had with many of you and also the ones that I never had. Trust me, I wanted to!
Dialling 08000285237
Playing pranks on people talking on phone at Chai-point (hatchments b/w B block and cafeteria)
Food in the upper food court, the first and the last time I had it on my joining day at Tesco
The night at the “haunted” De Vere Venues Theobalds Park Hotel(if you can call it a hotel)
 
Hasta la vista, mates! Thanks for reading till the end, if you did :)

Sziasztok,

Időrendi sorrendben ez korábban történt, de a lényegen nem változtat :-)

Szeptember 1-4ig voltam Keralában négy napot. Ez lent van délen, tengerpart, sok zöld, tiszta levegő, óriási nyugalom....egy másik ország szinte :-) Mumbaiban élve könnyű elfelejteni hogy India egyáltalán nem olyan amit az ember itt lát. Ez egy külön világ. Egyébként Indiában ez a legnyugisabb / biztonságosabb külföldieknek, itt senkit nem ér attrocitás amiatt honnan jött, rengeteg a külföldi és mindenki hozzá van szokva, máshoy is öltöznek az emberek stb.

http://maps.google.hu/maps?q=Kochi,+Kerala,+India&hl=hu&ll=14.944785,76.376953&spn=19.276169,53.833008&sll=10.477009,75.805664&sspn=4.924778,9.272461&vpsrc=6&t=h&z=5

Szóval csütörtökön dél körül utaztunk le egy ausztrál lánnyal: Sophie meg egy ír sráccal: Niall. A reptérről a szálldoába menet a sofőrünk Niall-t próbálta megtanítani a helyi nyelvre, órási volt, mert a fickó nem tudott egyszerre vezetni és beszélni, ezért vagy lelassított amíg beszélt, vagy nem nézte az utat amíg magyarázott :D elég félelmetes élmény volt de jókat röhögtünk, ahogy beszélt abból úgy tűnt mindenre ugyanazt az egy szót ismételgeti :-)

Egy klassz partmenti kolóniális épületben volt a szállásunk :) de persze Indiában vagyunk, nem minden arany ami fénylik:

1. a szállodában 3 féle szoba volt: sima kertrenézős, medence melletti, meg emeleti erkélyes. Gondoltam befektetek egy medence melletti szobába, már láttam magam előtt ahogy egy koktéllak ücsörgök, a medencébe lógatom a lábam és olvasgatok...na a valóságban a medence kb 3x5méteres volt, így épphogy csak láblógára lett volna alkalmas, ha nem lett volna monszun, de így hónapok óta nem takarították és bizarr zöldes színe volt meg fura állaga, így úszkálásról szó sem lehetett :-) A tenger is tele volt valami úszónövénnyel így a vizes programokat halasztottuk.

A szobámat egyébként egy kis fekete gyíkkal meg hosszú fekete hernyókkal kellett megosztanom akiknek sokszáz piros lába volt és undorító narancssárga csíkot húztak maguk után...amúgy ha érdekelnének a bogarak akkor még nagy élmény is lett volna, de így csak szétparáztam a fejem hogy mikor lépek bele egybe vagy mászik rám éjszaka...na ennyit a természetről :-)

2. a második sokk akkor ért minket, mikor kiderült hogy nincs alkoholforgalmazási engedélye a szállodának.... :-) na ezen mindenki leakadt...mert itt ugye kicsit szegényes a program és általában van benne alkholizálós rész :-)

A szállodára még visszatérek majd, szóval elindultunk be a városba: Cochin érdekessége hogy itt halt meg Vasco de Gamma annak idején, aztán elvitték európába a maradványait. A város bombayhez képest tiszta és rendezett volt...azért ez csak helyi viszonylatban igaz :-) Gondoltunk iszunk valamit aztán vacsizunk egyet...na itt jött az újabb meglepetés...indiban vannak úgynevezett 'száraz-napok', amikor nem szolgálnak fel alkoholt...így kontrollálva az emberek mértéktelen fogyasztását :) Na mondanom sem kellett hogy megállt a tudomány és vagy negyed órát néztünk tanácstalanul körbe, hogy jó-jó, de akkor MIT FOGUNK CSINÁLNI?? :D:D:D Na ennyit erről. Aztán persze elmentünk, vacsiztunk meg beszélgettünk egy jót :-)

Pénteken elindultunk egy napos túrára, először elvittek minket egy elefánt-mentőhelyre, na ettől egészen mást vártam, nem volt annyira jó élmény. Szerencsétlen elefántokat lezavarták a folyópartra és kókuszhéjjal ledörzsölték őket...na most aki ért az állatokhoz mondja már el mikor látott elefántot így fürdeni a szabadban?? A lábukon óriási láncok voltak és az agyament idomárok botokkal ütötték őket meg ordítottak velük...szóval elég szomorú élmény volt, nem is maradtunk ott sokáig.

Innen továbbmentünk egy rövid hajókirándulásra, a helyet úgy hívják Backwaters...gyakorlatilag egy folyórendszer az egész, ez maga volt a nyugalom!! A képeket meg tudjátok nézni. Két ember 'evezett', rudakkal toltál előre a hajót. Nagyon szép időnk volt, de a túra közepén elkapott minket egy zuhé, igazi trópusi égszakadás, klassz volt a hajóból nézni :-) Elvittek minket egy helyre ahol megmutatták hogyan fonnak kötelet valami kókuszhántból, itt megtámadta a Sophiet egy varjú....kiette a kezéből a chipset :D:D Ebédre elmentünk valami embernek a házába, ahol banánlevélen tálalták a kaját...nem tudom mit ettünk, de egész jó volt és mindenki túlélte :-) A napot amúgy egy velünk tartó meleg pár civódása dobta még fel, egy brazil meg egy angol srác...nagyon vicces volt hallgatni ahogy osztják egymást :-)

A túra után én elmentem egy masszázsra, ennek az volt az érdekessége, hogy a masszázs felénél a felhőszakadás miatt elöntötte a víz a helyiséget, viszont a csaj nem zavartatta magát, befejezte a masszázst, csak én csodálkoztam hogy mitől van ótvar csatornaszag meg érdekes volt a végén bokáig érő vízbe toccsanni :D

Este összetalálkoztunk a többiekkel: Ian Clarke, Ian Suitor, Claire és Jane. Ők egy háromnapos hajótúrán voltak és onnan érkeztek. Elmentünk vacsizni (ezúttal már volt alkohol!! :p) viszont az egyik csajszi begyűjtött némi ételmérgezést így ő kiesett a következő napi programokból...monszun idején senki ne próbáljon halat enni indiában!!

Szombaton egész nap nézelődtünk a városban meg vásárolgattunk...vettem két fa-tehénfejet...nagyon kemény. Este elmentünk megint vacsorázni, mert az egyik srácnak szülinapja volt (Ian Suitor)....hát ez nagy móka volt.Vacsi után elindultunk bulizni, de sikerült találnunk egy meleg-partit...na jó csak kb 70%a volt a pároknak meleg....ehhez techno zenét adtak és vizezett bacardit. Az egyik pincérgyerek bedöntött egy pohár bacardit, megpróbálta kiköpni és azt meggyújtani, na ez annyira jól sikerült hogy a begyulladt alkoholtól lángra kapott a pincér és csúnyán megégette az egész fejét!! Ez tőlünk kb 3 méterre... Az est fénypontja az volt amikor a csapatból a hetero srácokat próbálták meg felszedni fiatal helyi fiúk :-):-) Ezen nagyon kiakadt az egyetlen tényleg meleg srác :D micsoda pech... :D

Itt vannak a fotók az útról. Ajánlom a helyet mindenkinek, nagyon szép és nyugis. Egyébként Keralában rengeteg nagyon klassz hely van, a tengerpartot is mindenki nagyon ajánlgatja úgyhogy majd egyszer elmegyek megnézem azt is.

Éljen Kerala!! :-)

https://picasaweb.google.com/116104505973733950679/Kerala2011Sep?authkey=Gv1sRgCLjGxLeCq5i2xgE#

Sziasztok,

Megint jól eltelt négy hét amióta sikerült írnom ide...iszonyat gyorsan repül az idő!! Elég sok mostanában a munka, múlt héttel központosítottam az eddig 3 helyen dolgozó készletes csapatomat, illetve el kellett volna indulnia az első körös automata rendelésünknek, de persze itt semmi nem sikerül elsőre...még mindig a beállításokkal bénázunk, mert jobb szó nincs rá. Ma sokadszorra nem sikerült eljönnie a tesztcsapatnak, csak egy Richa nevű lány van a csapattal, ővele azért jó dolgozni egyrészt mert nem annyira érti amit mond, viszont saját magát is össze tudja zavarni, másrészt meg olyan szaga van hogy mindig tudni lehet merre jár :-) Na mindegy, inkább próbálok a pozitív élményekre koncentrálni, azokból is rengeteg van :-)

Szóval volt egy tíznapos újabb fesztivál, a Ganpati, ez Ganésha az elefántisten ünnepe. Az emberek kisebb-nagyobb Ganésa szobrokat vesznek, feldíszítik és napokon keresztül - nem viccelek, 24 órában - szórakoztatják, énekelnek és táncolnak neki, aztán a végén kiviszik vízpartra és ott elsüllyesztik a vízbe. Ilyenkor óriási tömeg van mindenfelé, mi is kimentünk vasárnap két hete azt hiszem, délen a Chowpatty öbölben voltunk:

https://picasaweb.google.com/116104505973733950679/GanpatiFestival?authkey=Gv1sRgCJXWhbDB0MuqvQE#

Az egész város megőrül, mindenfelé az utakon viszik a nagy ganésa szobrokat, teljesen feltartják a forgalmat, megy a zene, tánc, vannak akik pódiumokat építenek és onnan 'bíztatják' a ganésa-vivő csoportokat :)

A parton kisebb feltűnést keltettünk, mondjuk pont összesen 6 fehérember volt :-) kicsit kilógtunk a tömegből, viszont így csomó embert meg lehetett ismerni, elég sok fotóra rákerültünk, volt egy csapat akikkel együtt kellett kántálnunk az 'isten nevét' - Mória...egy másik csapat virágokat dobált nekünk, a harmadik helyen meg kaptunk piros csíkot a homlokunkra....ezt valszeg Baktai Ádám tudná elmondani hogy mire jó, valamiféle áldás lehet, de nagyon vicces volt, mert az esővel kombinálva úgy néztünk ki mint akit fejbevertek baltával! :-) többször is :-) elképesztő hangulata volt a helynek. Az is érdekes, hogy többtízezer ember volt ott, és mégsem volt semmi agresszió, hangos szó vagy zavargás, mindenki mosolygott.

Múlt héten voltunk dumaszínházban, hát az is nagy móka volt....összesen 4 fellépő volt, két indiai, egy angol meg egy kanadai. A közönség 98%-a az helyi volt...érdekes volt megfigyelni hogy mennyire más ritmusban és más poénokon röhögnek mint mi fehérek :-) AZ egyik indiai előadó az félreértette a 'dumaszínház' lényegét és ő pofákat vágott meg vicces hangokat adott ki illetve egy-egy angolul elkezdett mondatot hindi nyelven fejezett be, ezen iszonyat jókat derült a helyi közönség...a másik indiai előadó egy fiatal srác volt aki arról énekelt mikor nem illik gázosítani....tényleg nagyon vicces...se.

Viszont az angol meg a kanadai srác előadásán szénné röhögtük magunkat. Egyrész mesélték, hogy úton a klubba jövet láttak egy srácot, akinek egy banán volt a fején :D:D ez még rendben is lett volna, mert ugye elmebetegek mindenhol vannak, de itt ez normális volt!! senki még csak rá se nézett!! :-) és ez annyira így van. Láttak egy embert feküdni a földön, kicsit groteszk pózban, így azt hitték esetleg halott, de rajtuk kívül senki meg sem állt, rá se nézett az emberre...ez is mindennapos. Aztán volt egy kis anekdóta arról hogy itt vajon hogy lehet elbukni egy vezetéstesztet?? Mert ha megnézzük hogy vezetnek az emberek, akkor európai szemmel soha nem mennének át a vizgzsgán, de mindenkine van jogsija :-) tehát akkor kit húznak el? :D ez a vezetős rész nagyon vicces volt, de sajnos ezt leírva lehetetlen visszadni, ment egy monológ arról is milyen instrukciókat adhat az oktató: pl nyomd a dudát, nyomd a dudát, nyomd a dudát, nyomd a dudát, nyomd a dudát, nyomd a dudát....lelépett egy öreg nő az útra....gyorsíts fel, minek akar itt átmenni a vén hülye....nyomd a dudát, nyomd a dudát, nyomd a dudát.....na ilyesmi...

Nagyon klassz este volt, régen nevettem már ennyit.

Valamelyik este áthívtam a társaságot hozzám és játszottunk a Wii konzollal amit vettem: bowling...itt a legnagyobb kihívás az volt hogy az emberek megértsék, nem kell közelebb menni a TVhez, mert a mozgásérzékelő veszi az adást....az egyik ausztrál lány majdnem szétverte izgalmában a TV képernyőt... :-) aztán játszottunk Tabut is, ez izgalmas volt mert volt itt egy argentin srác is, meg én is így kicsit hátrányosabb helyzetben voltunk a sok anyanyelvűvel szemben, de azért jó köröket nyomtunk.

Ilyesmikkel telnek a napok. Összeszedem magam és jelentkezem majd sűrűbben. Ti is írjatok hogy kivel mi a helyzet!!

Era

ui. a fotólinkeket frissítettem a blog jobb felső sarkában :-) 

Sziasztok,

Nézem a naptárat és hát már eltelt három hónap amióta kiköltöztem. Gyorsan telik az idő, észre sem veszi az ember...

Kezdem megszokni az ittlétet, már csak másfél hónap van hátra a monszunból!! Klassz lesz hogy végre nem zuhog minden nap az eső és nem kell térdig érő pocsolyákon átgázolni.

A hétvégét Hampiban töltöttem, ez a hely is a világörökség egy része, nagyon klassz idő volt, sütött a nap, kék ég és bárányfelhők voltak, három hónap alatt most láttam először kék eget! Ilyenkor jön rá az ember hogy milyen apró dolgoknak is lehet örülni és hogy mennyire nem értékeljük amink van otthon...

A romok a 15.századból maradtak fent, Vijayanagarnak hívták a város, Hampi mellett. A várost magát még 1336-ban alapította két herceg: Harihara és Bukka (igen, itt ilyen nevek vannak), kb félmillió lakosa volt, aztán az 1500as években jött egy szultán és széjjelcsapta az egész helyet. Ami még különlegessége, hogy van egy úgynevezett 'zenés-táncos' épület, ahol kőoszlopok vannak, amiken dobolni lehet. Ezt megörökítettem videón, fantasztikus, mert ugye én sose gondoltam volna hogy követ is lehet dobnak használni.

A fotókat felraktam a linkek közé, de bemásolom ide is:

https://picasaweb.google.com/116104505973733950679/Hampi?authkey=Gv1sRgCOfNip_zs9G4KA#

Az út rém hosszú volt, 12 óra kocsival Bombaytől, viszont szép a vidék amit lehet látni.

Első reggel egy sarki falatozóban nyomtunk valami felismerhetetlen kaját ami Puri névre hallgat (kb olyan is mint a neve, de ehető és túléltem :p) amikor egyszer csak elballagott melletünk egy elefánt :-) Elkísértük a folyópartra ahol megfürdették, na ebben az volt az érdekes, hogy szemmel láthatóan az elefántnak semmi szüksége nem volt a rögtönzött fürdőre, viszont nem is élvezte. 'Az idomár' viszont félpercenként fejbeverte a botjával...ez a kisember effektus, lehet valamit csapkodni ami nem üt vissza...borzasztó volt nézni...nem is maradtunk sokáig. Viszont láthattuk milyen remekül megfér egymás mellett a természet sokféle eleme, amíg az elefánt a folyóban fürdött, addig a helyi nők vígan mostak tőle pár méternyire, ezzel nem is lett volna gond ha szegény Dumbo nem rottyant egy óriásit a vízbe....viszont ez rajtunk kívül senkit nem zavart....még jó hogy nem adtam be mosodába ott a cuccaimat, sose lehet tudni mi minden került volna rá :D

Az elefántot másnap reggel tehenek váltották fel, akikkel megosztottuk a reggeli purit és főtt rizst, sőt még banánt is ettek. Tudtátok hogy a tehenek bírják a banánt? :)

Jók ezek a kirándulások, india valójában nagyon szép hely és rengeteg látnivaló van itt....csak nem annyira bombayben :)

Hétfőn volt Krishna születésnapja, Govinda fesztivál! Régebben 'író'=tej/vajszerű cuccal teli edényeket felkötöztek jó magasra, és az emberek egymás vállára állva próbálták elérni. A hagyomány megmaradt, most már viszont pénzzel vannak tele ezek az edények és többtízméter magasra vannak felkötve. Az egész város életre kel, buli van kb déltől és akármerre mész a városban mindenhol ilyen csoportok vannak, szól a zene, táncolnak az emberek meg szurkolnak a csapatoknak. Óriási hangulata van.

Itt van pár felvétel a youtuberól:

https://www.youtube.com/watch?v=FgwXSRZrc2w&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=KhyMYwZJWkM

https://www.youtube.com/watch?v=bcl6S-RMzzo&NR=1

https://www.youtube.com/watch?v=Xsx9O33aJBM

https://www.youtube.com/watch?v=fQ3y5jaF92k&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=YqDnqXbCGcU&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=UoSoD08o4UI

https://www.youtube.com/watch?v=GNbu7BesaAM

A jó hír hogy elég sűrűn vannak ilyen fesztiválok. :) A társaságból akik napközben is voltak piraminézőben elég sokat felrángattak a színpadra mivel fehérek, hogy mondjanak beszédet :-) nagyon vicces....én mondjuk ebből kimaradtam mert persze termeltem a profitot...na majd jövőre.

Na mára ennyi. Remélem jól vagytok!

Pussz.

Erika

Sziasztok,

Most látom, hogy közel egy hónapja nem ténykedtem itt nagyon...irtó gyorsan telik az idő :-)

Két nagyon jó dolog is történt az elmúlt két hétben, egyrészt múlt hét szombaton ÁTKÖLTÖZTEM a lakásba!!! :-)

https://picasaweb.google.com/116104505973733950679/LakasopcioEcstasy?authkey=Gv1sRgCP2I14W-oKXBOQ#

Van vendégszoba, ha van kedvetek jönni csak szóljatok!! :-) A lakás Bandra városrészben található, itt lakik a legtöbb külföldi, meg a helyi celebek. Itt egy térkép is hogy ez hol van a városban. A kék jelölés ahol lakom, a piros ahol meg dolgozom. Reggel gyorsan be lehet érni, de estére már elég zűrös a forgalom, így átlag 40percet utazom mire hazaérek.

http://maps.google.hu/maps?q=Trident+BKC&hl=hu&ll=19.067796,72.850428&spn=0.035856,0.105143&sll=19.069784,72.83088&sspn=0.008964,0.01811&near=16th+Cross+Rd,+Khar+West,+Mumbai,+Maharashtra,+India&geocode=CdQzDfVhGAR8FWH7IgEdnE9XBCkl4K5wDcnnOzE7iZMe7xvNGA&z=14

A lakás elég modern, a ház maga 3 éve épült és a tulaj is a házban lakik, így elég egyszerű elintézni ha valamivel gond van :-)

A lakáson kívül a másik óriási pozitív élmény az a hétvégi túra volt Aurangabad városába, ahol megnéztünk ősrégi buddhista barlangokat. Már az út oda is nagyon élvezetes volt, mert teljesen más a vidék mint Bombay. Rengeteg zöld mindenhol, relatíve rendezettnek tűnő termőföldek, az emberek színes ruhákban vannak (ez mondjuk mindenhol így van), rengetegen a fejükön cipelik a vizet, kaját, mindenfélét. Amíg európában mindenki kutyát meg házigörényt vagy mit sétáltat, addig is minden úton látni embereket akik kecskéket, teheneket rángatnak maguk után 'pórázon' :-) kicsi a világ, hasonlóak a szokások... :D:D

Csináltam egy pár képes összefoglalót az útról, ezeket itt találjátok:

https://picasaweb.google.com/116104505973733950679/India_Aurangabad?authkey=Gv1sRgCMqB5fGH-ZWZfQ#

A hotel ahol megszálltünk szuperjó volt, ehető volt a kaja, tiszta volt, hatalmas medencével volt felszerelve. A sofőrünk egy Sanjay nevű fickó volt, persze nagy bajusszal (az szinte elengedhetetlen itt :p). Jól vezetett, minden 2-3percben azért megnyomta a dudát hogy tudjuk, nem aludt el, mert forgalom nem nagyon volt ami indokolta volna a tülkölést. Aztán gondolta feldobja a hangulatot és berakott nekünk 'angol zenét' ami instrumentális Steve Wonder I just called to say i love you, meg Richard Clayderman volt :D:D na ezt kábé másfél percig bírtuk...utána sikerült jó kis helyi zenéket hallgatni, ezt majd megpróbálom felölteni valahova, mert tényleg nagyon jó, hangulatos! 

Melóban minden oké, nem haladtam fényéveket :D minden apró lépést tíz hátrafelé menet előz meg, így kevés a sikerélmény, de azért kitartok, előbb-utóbb megszokják! :-)

Na most elköszönök mert már éjfél van és holnap korán indul a nap.

Írjatok hogy mi újság veletek.

Pussz

Tegnap rettenetesen sokkoló napom volt, szó szerint leesett az állam:

Minden évben van egy rendezvény, amikor az itteni Trent vállalatok (több is van, ehhez tartozik a Tesco által működtetett Star Bazaar) összegyűlnek és egy gálán mindenféle díjátadások és beszédek vannak. Tegnap volt az idei ünnepség és muszáj írnom róla, mert ilyet még nem láttam.

Kibéreltek egy órási hodályt, ahova befért a szerintem közel 2000 ember (rengetegen voltak). A meghívóban az volt hogy smart casual = sportosan elegáns, ennek megfelelően az összes külföldi (vagyis mi 6-an) megérkeztünk farmerban...a többi 1994 fő talpig díszben jelent meg :-) ők vagy nem kaptak meghívót, vagy nem értették meg az öltözködési útmutatót. Na sebaj, szerencsére vaksötét volt a teremben, kivéve a színpadot, ahol az előadások mentek. Minden leányvállalat igazgatója mondott pár szót, és az ünnepségen persze részt vett Noel Tata meg az édesanyja, a nagy TATA család képviselői. Azt hogy a mikrofonok összevissza működtek nem is mondom, de sorolom az érdekességeket:

1. volt egy kisfilm a cégről, ami fotókon keresztül bemutatja az összes fajta üzletet amit a Trent/Tata cég csinál: Landmark, Star Bazaar, Zara, Sisley, Westside stb...na ezt összesen 3-szor néztük meg, mert mindig amikor nem volt mivel kitölteni az idő akkor levetítették :-)

2. Volt egy felszólaló, aki valami elnökségi tag a cégnél és nemrégiben megjelent egy könyve az üzleti sikerességről...és most jön a poén: elmondott egy történetet egy emberről, aki az akaratereje segítségével jutott a csúcsra...és ez nem más mint TAKÁCS KÁROLY MAGYAR sportlövész!!! :-)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Tak%C3%A1cs_K%C3%A1roly

Takács Károly történe röviden annyi, hogy jobb kezes sportlövész volt, de egy gránát felrobbant a kezében és ezért majdnem vége lett a karrierjének, de aztán megtanult bal kézzel is lőni és a következő évben az olimpián bajnok lett!! A magyarok mindenhol ott vannak, de azt kell mondjam lehidaltam hogy pont egy magyar emberrel példálózik a 'nagy' Tata cégvezető / író :-) 

Idemásoltam egy képet a kivetítésről, csak hogy higgyetek a szemeteknek:

https://picasaweb.google.com/116104505973733950679/DropBox?authkey=Gv1sRgCIvxvJHip-WM-wE#5630365019056088866

3. Az este folytatódott és még három érdekes dolgot mesélnék el róla....ebből az első hogy konkrétan 80 díjat adtak ki...ezt nem is kommentálom....rohadt hosszú volt :-)

4. Volt két táncelőadás, az egyik négyfős lánycsoport, a másik egy nagyobb csapat (ők voltak a Star Bazaarból a kollégáim)...na itt a négyfős csapat egy olyan táncot produkált ahol csodával határos módon úgy tudtak mozogni a lányok hogy mindegyiknek sikerült magát függetleníteni a zenétől!!! nem viccelek, a ritmusalap senkit nem zavart, de a csúcs az a lány volt aki kb 10másodperc fáziskésében volt, mert nem tudta a lépéseket így minden csak lemásolt az előtte levőről.... :-) :-) és ezzel kiálltak az egész cég elé....hát én nem tudom mit mondjak

5. az utolsó a kommentátorlány dícsérete:

Noel Tata aki a csúcsvezér a vállalatnál továbblép egy új pozicióba nemsokára, így tartottak egy kis emlékezős részt, amikor kollégák beszéltek róla hogy a régi szép időkben Noel mit hogy csinált, milyen ember és miért imádja mindenki....amíg ezek az emberek akikkel éveken/évtizedeken keresztül dolgozott magasztalták, Noel szemmel láthatóan elérzékenyült, de azért persze próbált uralkodni a vonásain, pár szóban még sikerült és megköszönnie hogy így gondolnak rá az emberek, majd amikor elkezdett levonulni a felszólalókkal együtt a színpadról, a(z elmebeteg) kommentátor beszól: Hát ez tényleg nagyon megható volt, majd egylevegővel folytatta a konferálást a következő díjra :-) Így leírva talán nem annyira béna a helyzet, de ott megállt a levegő mindenkiben :-)

Annyit még hozzátennék hogy az egész idő alatt 1 azaz 1 számot játszott a DJ...három és fél órás volt az ünnepély....

Egy sokkoló élmény volt az egész, kár hogy nem tudom megosztani veletek videón, én szénnéröhögtem magam...de persze amikor épp nem esett le az állam a sokktól....mert úgy várnád hogy kiderül hogy ez egy kandikamera....de NEM....

Kicsi a világ....és a magyarok mindenhol ott vannak!!! Éljünk soká MI :-)

Na hello,

Érkezik az újabb adás :-) Múlt hét vasárnap sikeresen begyűjtöttem az első ételmérgezésemet ebben a csodás városban...mondjuk csak magamat hibáztathatom. Amikor elkezdődött a monszun, többen is szóltak, hogy ilyenkor nem jó halfélét vagy bármi olyat enni ami a vízből jön...na azért nekem sikerült pár rákot betolnom a város egyik legjobb éttermében, a folytatást ki lehet találni. Hétfőn még egyben voltam, de aztán keddtől egész itthon ágyban ragadtam. Volt alkalmam megismerni a helyi egészségügyi szolgáltatást...házhoz jött a doki: Dr Kalpana, nagyon jó fej dokinő, elirányított mindenféle MRI-re, meg kijöttek a hotelhez vért venni, nagyon remek volt :-) A jó hír hogy rajtam kívül még ketten befordultak ugyanabból a csapatból, így legalább tuti hogy a kajával volt gond :-)

Mindenesetre régen volt ennyire nyugis hetem, végigaludtam az idő legnagyobb részét. Diétának is jó volt, egy hétig rizst ettem...tiszta Nepál-nosztalgia érzésem volt...tavaly ugyanezt a programot nyomtam ott :-) Mára sikerült nagyjából kikúrálnom magam, nyomtam a 'yellow pill'-t ez szó szerint egy sárga tabletta, ami a csodagyógyszer ilyen esetekre. Ha jöttök erre fel kell készülni, és ha bárhol nem sült kaját ajánlgatnak nektek akkor NE fogadjátok el :-) Legalább megtanultam a leckét :)

A héten volt időm azon agyalni, hogy vajon miért nem szabad a monszun idején rákot és vízből jövő dolgokat enni, és a kovetkező elméletet raktam össze, erre lehet szavazni egyébként:

- szóval ilyenkor nagy esőzések vannak, és az év során a csatornákban összegyűlt szemetet kimossa bele a tengerbe a víz....szerintem a világ minden szemetét szűrik magukba ilyenkor a szegény halak, aztán azt kifogják és mi megesszük....ha valakinek van más elmélete azt légyszi osszátok meg, jó lenne tudni, bár egy életre megtanultam hogy monszun idején vegának kell lenni, az a tuti.

Amíg itthon punnyadtam elkezdtem olvasni egy könyvet: Gregory David Roberts - Shantaram címmel. Egy ausztrál börtönből szabadult fickó életét írja le, aki átjött ide indiába új életet kezdeni. Fantasztikusan ír a srác, annyira jól mgefogalmazza azokat a dolgokat, amiket ugyan a képekről lehet valamennyire látni, de én nem tudtam eddig elmondani nektek...ezek azok a helyzetek amikre amúgy azt mondnám hogy látni kell, de ő tényleg nagyon jól elkapja a lényegüket: ír városképekről, az emberekről, hogy ha túllépünk az orrfacsaró bűzön meg a sokkon, hogy európai fejjel milyen lenne mondjuk egy gettóban lakni és megnézzük a dolgokat részletesebben akkor mennyi mindent látunk, amiről első pillantban nem veszünk tudomást.

Próbáltam feltölteni pár új képet, de nem sikerült, majd pótolom holnap, de azért írok egy-két példát hogy mire gondoltam amikor olvastam a srác sorait:

pl reggelente mikor megyek munkába, akkor már indul be a forgalom, mozgolódnak az emberek, de a kocsikon kívül lehet látni az embereket ahogy fogat mosnak, "zuhanyoznak", munkába sietnek, takarítanak.

- Ahhoz képest hogy milyen kosz van mindenhol, valójában mindig tucatjával látni embereket akik egy marék szalmának kinéző, de a seprűt helyettesítő kis eszközzel a földre görnyedve takarítják a kis portájukat, vagy az üzletük előtti helyeket.

- Az utcai árusoknál már sülnek a reggelire szánt kaják -  jó ég tudja hogy mi van bennük...ez még egy jó darabig titok marad előttem :D

- A zuhanyzást úgy kell elképzelni, hogy lungiban (ami egy darab szövet, általában kockás, vászonból vagy pamutból van, gyarkolatilag egy darab anyag amit magura tekernek) egy-egy hordó köré gyűlve szappanozzák és mossák magukat az emberek, vagy az anyukák a lábukra fektetve a gyerekeket kicsi fémedényekből locsolják őket vízzel így oldva meg a fürdetést.

- Egész sokan futnak és tornáznak reggelente, ami bizarr látvány a kocsik forgatagában, pláne amikor sportnak számít a közlekedés is....a buszra sokszor úgy férnek csak fel hogy egymást tartják gyakorlatilag a levegőben, mert a 70fős buszra felszállnak vagy 150-200-an.

- Az utcákon óriási kavalkád van: kocsik, teherautók, taxik (a fekete-sárga a sima, a kék-ezüst a légkondis), riksák, ökör-vontatta kétkerekű talicskaszerű járművek, bringák - ezt érdemes megnézni, mert óriási letámasztólábak vannak rájuk szerelve, csoda hogy nem akadnak le tőle egypercenként - kézzel tolt talicskák, munkagépek...minden van itt. A szabály hogy nincs szabály, aki hamarabb dudál az mehet. Mégis olyan a közlekedés mintha valami folyóban lenne az ember, folyamatosan változik a kép, egiyk pillanatról hely lesz két kocsi között ahol elférnek a motorosok, amikor már azon gondolkodsz hogy melletted lapítják szét a srácot az Enfieldjén vagy a Suzuki Hero motorján :-) Hát erről órákat lehetne mesélni, majd megpróbálom videóra venni. A vicces az egészben hogy a káoszon túl valójában mindenki iszonyatosan figyelmesen vezet, azonnal reagálnak a változásokra a közlekedési helyzetben, és ugyan nyomják a dudát, de senki nem ordít vagy mutogat a többi sorőfnek, türelmesen vezetnek és az átlag sebesség kb 30km/óra.

Na mára ennyit a regéből. :-)

Július 22-én költözöm be a lakásba, akkor majd csinálok csomó fotót hogy kicsit feldobjam a blogot, mert mostanában sok a szöveg :-)

Azt kell mondjam hogy komoly partiélet van itt, simán be lehet pótolni többéves elmaradásokat :)

Tegnap este a Blue Frog = Kék Béka nevű műintézményben voltunk: http://www.bluefrog.co.in/club

A hely érdekessége hogy bár, étterem és tánctér is van, minden EGYBEN, ez azért jó mert valójában sem enni, sem inni, sem táncolni nem lehet normálisan :-) Ha kajálsz (amit mi próbáltunk) akkor elég zavaró hogy 500decibelles tolják a technot a füledbe. Vacsoraélménynek egyébként fantasztikus volt, mert 1órán keresztül senki nem szólalt meg :-) Ha valaki mégis mondott valamit, akkor azt 5perces hallozás követte, kicsi activity kézzel lábbal, majd legyintés hogy mindegy, ennyire nem volt érdekes :D

Innen átfáradtunk a Shiro nevű szórakozóhelyre http://www.cnngo.com/mumbai/drink/shiro-071993

na ez kőkemény volt :-) nagyon jó zene, ami a 80as - 90es évek műremekeit jelenti, nem is tudom mikor partiztam utoljára Cecilia, Mysterious girl, Michael Jackson és hasonló nótákra. Nagyon komoly táncbemutatók voltak, az indiai férfiakat látni kell hogyan táncolnak...arra nincsenek szavak. De NAGYON szeretnek táncolni, néha kicsit Kék osztrigabár-érzésem támadt, de ezen felül kell emelkedni.

Összeségében véve remek kis parti volt, lehet a végén még éjjelibagoly-partiállat leszek....bár nem valószínű :D

Leírom az egyik friss élményemet, mert én nagyon jól szórakoztam rajta.

Azt talán már írtam hogy elég gyakran változik jelenleg a sofőr állományom, egyenlőre egy bérautós cégtől jönnek a srácok:

Első sofőrom volt Sunny, aki elfelejtett értem kijönni a reptérre...mondjuk pontosítva kijött, csak nem akkor amikor a gépem érkezett így kb egy órát vártam rá a rengeteg csomagommal a hajnali hőségben. Utána pár napig ő vezetett, ezalatt hiába kértem hogy vegye vissza a légkondit, szerinte meleg volt ezért mindig fújatta tovább, és igaz hogy én vagyok az utas, de ő ült elől és pont tett arra amit mondtam...fekete pont. Ezt tetézte azzal, hogy elkezdtük a családját szállítani, így többször elkéstem melóból.

Őt lecserélve jött egy fiatal srác, akinek nem is emlékszem a nevére, de egy redvás kocsival járt és nem beszélt angolul...vele élmény volt utazni :-)

Aztán jött Amjad, az első normális fickó, relatíve feltalálta magát a városban, nem dudál egymásodpercenként és még senkit nem ütött el! Pár nap után elkezdett idegenvezetést tartani nekem a városban, és mondogatni mi hol van, mi a neve az utcának ilyenek. Nagyon jó fej volt, annyi a döccenő hogy az utcaneven csak hindi nyelven vannak kint, így nem sokat sikerült megjegyeznem :-) Amjaddal legemlékezetesebb utunk az volt amikor egy 15perces túrát két óra alatt tettünk meg és egyhelyben keringtünk mert eltévedtünk, de ezt talán írtam már.

Őt Firoz követte, aki szintén jó sofőr, rendszeresen lebaltázza a biztonsági őröket ha csapkodják a csomagtartó ajtaját, viszont remekül odatalál mindenhova, sőt a légkondira is odafigyel hogy ne fagyjak csonttá a hátsó ülésen.

Firoz mára lebetegedett és jött egy új srác Pramod, aki vagy 12évesnek néz ki...na ő ihlette ezt a bejegyzést: annyira fiatalnak néz ki a srác, hogy ma minden alkalommal amikor mentünk a városban lekapcsoltak a rendőrök minket :-) Na erre jött az univerzális megoldás, a kissrác már úgy szállt ki a kocsiból, hogy a zseton benne volt a papírjaiban így elég gyorsan el is engedtek minket. Viszont felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet gazdaságos a sofőr meló, ha minden megkeresett pénzed arra megy hogy a rendőrök hagyjanak vezetni? :-)

Mint kiderült, van rá lehetőség hogy mégis vezessen itt az ember, bár nem ajánlják, de jó pénzért akad papír. A legtöbb európainak az a motivációja, hogy végre kiélheti gyermeteg vágyait és szabályok nélkül vezethet!! Gondoljatok bele, át lehet menni a piroson, bárki elé kihajthatsz...kamionoknál azért érdemes jobban figyelni :-) még az is belefér hogy gyalogosokat üssön el az ember...

Hát ezen járt most az agyam, így megosztottam a gondolatot :-)

Na hello,

Néha nem tudom hogy csak magamnak írogatok-e vagy egyáltalán olvassa valaki más is a szuper írásaimat, de aztán rájöttem hogy emléknek mindenképpen jó lesz, majd évek múlva elolvashatom a gondolataimat, meg megnézhetem mit láttam és hogyan a 'mai' szememmel.

Most olvastam a Bhakti Kutir honlapján Ádám (Baktai) blogját, inspiráló...hétköznapi eseményeket boncolgat, aztán kedvet kaptam hozzá hogy én is leírjak párat :-)

Leírom hogy telik egy napom:

Reggel általában 7 körül kelek, reggelizni nem sok lehetőség van, általában a lenti kisboltban veszek valami péksüteményt és azt betolom úton a melóba. 8 előtt pár perccel csörög a sofőr hogy megérkezett, akkor lefáradok és amikor leérek felhívom hogy odaértem jöjjön fel a garázsból...mert nem várhatnak fent csak úgy, akkor elzavarják őket a biztonsági őrök. Kb 15perc az út az irodába, ilyenkor végighajtva a pár km-es úton színes dolgokat lehet látni, rengetegen alszanak az utcán, vagy kocsikon, vagy kocsikban. Mindenfelé az úton hevernek a kutyák, sokszor az kellős közepén. Még nincs túl nagy életm itt inkább 10után indul be az élet, de azért már lehet látni ökörfogatoktól kezdve a kézzel tolt talicskákon át mindenféle járművet. Az utcai árusok zöme még nem melózik, de azért pár helyen már sütnek kajákat amit esznek munkába menet az emberek. A buszmegállókban és a vonatoknál gyűlik a nép, érdekes egyveleg, mert sokat esenyővel vagy "esőöltönyben" nyomulnak a monszun miatt. Elmegyünk pár iskola mellett ahol mindenki egyensuliuniformisban van, cipelik az óriási iskolatáskákat, ez olyan mint bárhol máshol a világon.

Az utakon óriási kátyúk vannak, mindenki dudál ami itt annyit jelent hogy vigyázz, jövök, állj félre. AKkor is dudálnak, ha nem lehet mozdulni mert vagy egy tucat kocsi áll előttük...nem tudom ilyenkor mi játszódik le a fejükben, mégis mit várnak, hogy mi lesz? Elrepül előlük a tömeg? Mintha valami Herri Péter filmben lennénk :-) Mindenesetre a ktyúk miatt az átlagsebesség 20-30km/óra, így a balesetek elég kicsit. Eddig láttam egy motorost akibe beletolatott egy kocsi, egy bringást aki elperecelt egy kamion előtt de még időben megállt mögötte a gép, meg pár nagyobb csattanást városon kívül.

A buszokra és vonatokra lényegesen többen szállnak fel mint amennyi a férőhely, amit a képeken látni, tényleg azt tolják, az emberek egymásba kapaszkodnak, meg pár lábujjal tartják magukat többszázméteres/kmes szakaszokon...azt nem tudom a bukkanóknál hogy nem szállnak le...ezt még nem sikerült megfigyelnem de majd sort kerítek rá :-)

Szóval 815körül megérkezem az irodába, ilyenkor még csak a biztonsági őrök, a takarítók meg a külföldiek dolgoznak :-) csend és nyugalom van az irodában. Az emberek 9 után kezdenek el beszállingózni, a többség 10-1130 között ér be. Onnantól mintha piacon lenne az ember...elég hangosan beszélnek, mert attól hogy valaki mellettük áll még nem biztos ugye hogy hallja is amit mondanak, illetve a telefonokról sem lehet tudni hogy átviszi-e a hangot vagy miafene, úgyhogy néha jól beleszédülök a zsibongásba. A megbeszélések min1 átlag 3 és max 4órán át tartanak, általában mindenki elkésik és ki-be járkálnak az emberek, mert annyira fontos dolgok történnek amikkel nem lehet megvárni a megbeszélés végét. Az itt beszélt angollal néha vannak gondjaim, erősen koncentrálnom kell hogy miről is van szó néha, de aztán kiderül hogy az angol kollégák sem értik :-) ilyenkor azért megnyugszom picit. A melóról sokat nem akarok írni, otthoni sebességhez képest azért itt nyugisabban telik az idő.

Ebédelni 3 helyen lehet, van egy irodai kantin, ez most új, az előző kettőben rendszeresen ételmérgezést kaptak az emberek, így lecserélték, ez most eléméletben jobb de azért én inkább nem kajálok ott. Van egy Costa café 4-5fajta szendviccsel, meg a Trident hotel ahol szintén szendvicsek meg sütik vannak, általában valamelyikben kajálok. Enni az irodákban egyébként nem lehet, csak a kijelölt helyeken.

Nagyjából 6 körül szoktam végezni, ilyenkor szólok a sofőrnek hogy szedjen fel, aztán mire leérek soha nincs ott, úgyhogy ácsorgok picit a kellemes párás hőségben, és akkor megjön a kocsi, ami persze 19fokos, mert a légkondi elengedhetetlen mindenhol. Minden nap megbeszéljük hogy kapcsolja le a légkondit, és akkor mire a hotelbe érünk általában már nem fagyok szét.

A hotelben van pár étterem: kínai, olasz, indiai és mindenhol lehet mindenféle kaját venni. Viszont jó drágán, egy sima pizza is 3-4e forint, már nagyon várom hogy kiköltözzek a városba, ott azért emberibb árak vannak, meg jobb kaják is :-) Este vagy skype vagy filmnézés vagy alvás a program, nem sokat lehet kimozdulni, pláne most a monszun idején. Egyébként most elég sokat betegek. Az esőzések kimossák a patkányokat a csatornákból, így most egyre több patkány rohangál az utcákon, illetve felmennek a lakásokba is, leginkább az 1-2emeletekig....én szerencsére az ötödiken fogok lakni majd :-)

Van pár társaság ahova becsatlakoztam, a vicces hogy két emberről is kiderült hogy gyakorlatilag a szomszédaim :D az egyik az amerikai követségen dolgozik, a másik meg egy biztosítónál statisztikus mint Taz :-)

A hétvégék nyugisabbak, ilyenkor lehet menni vásárolni a városba, vagy nézelődni, bár az elmúlt pár hétvége sajna melóval telt.

Az emberek nagyon érdekesek itt. Beszélgettünk az egyik angol csajszival, aki mondta hogy itt indiában újra kellett tanulnia a kommunikációt, mert az európában ismert módszerek itt máshogy működnek. Az biztos hogy türelmet tanul az ember, meg hogy mindent nyomon kell követni...a vicces hogy az elmúlt két év tesco-s tréningeken pont azt tanították nekem hogy hogyan hagyjam dolgozni az embereket és hogy ne legyek kontrollmániákus, hát itt most megint tanulhatom újra a dolgokat :-)

Júliusban megyünk majd Kerryvel és Justinnal megnézni a barlangokat Aurangabadban, itt vannak képek a helyről: http://www.google.com/search?q=aurangabad+caves&hl=hu&biw=1280&bih=573&prmd=ivnsm&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=ivMGTsnjK4ezrAeQvqCPDA&sqi=2&ved=0CCUQsAQ

Ezt már nagyon várom :-) Minden hónapban el akarok utazni valahova, hogy megismerjem az országot.

Na mára ennyi, majd jelentkezem.

Üdv

Era

U.i. hozzá lehet ám itt is szólni :-)

Kollégám Kanaiya ajánlásával:

"Nem azért vagyok itt hogy megváltoztassam Indiát"

magyar fordításban: az normális hogy a dolgok nem normálisan működnek :-)

Sziasztok,

Le vagyok maradva rendesen az adással, de telnek a napok, holnapután lesz hogy túléltem az első hónapot :) Jön a lekopogós rész, mert azért rendeseb próbára tettem a gyomrom az elmúlt napokban, rengeteg féle curry-t meg egyéb helyi kajákat ettem...a jó hír hogy eddig semmi nagyobb gáz nem volt, azért megy a védőfolyadék rendszeres fogyasztása (hazai pálinka és jager készlet).

Volt már egy látogatóm is Gabicsek :-) sétálattunk a monszunban, lementünk goára és megnéztük a "tolvajok bazárját = Chor Bazaar".

A goai fotók itt találhatóak: https://picasaweb.google.com/116104505973733950679/Goa?authkey=Gv1sRgCKv7nJa6xcnsKQ#

A monszun most már rendesen beindult, egyik pillanatban még 35 fok és napsütés van, a következőben olyan vihar, hogy tiszta fekete az ég alja...elég durva, néha nem lehet látni az esőtől. Nekem óriási mázliim van mert ugye sehova nem kell gyalog mennem.

Az albumokba raktam pár új képet, majd csinálok linket mindegyikre hogy ne kelljen keresgélni és berakom a linkblog alá.

Sikerült megismerkedni itt pár emberkével, voltam egy expat (külföldi) reggelin, ahol thaiföldiektől kezdve íreket át dubaiból és mindenfelől voltak emberek. Jófejek voltak, elindultak a levelezések meg programszervezések. Van egy angol társaság is akikkel megismerkedtem (Justin és Kerry), elmentünk Gabival vacsorázni velük, elindultunk 7kor a hotelből és 9re értünk oda, tudni kell hogy kb 5 km-re van a hoteltől a hely, de szegény sofőrsrác nem talált oda :-) a környező pár utcában keringtünk...kicsit cikis bemutatkozó volt, de jól vették a lapot. Innen elmentünk egy Crickett klubba, ahol gigagazdag indiaiakkal ismerkedtünk meg, ők Justin kollégái, rengeteg tippet adtak Indiával kapcsolatban, meg hogy mit lehet és mit nem csinálni.

Az este két szlogenje:

"Indiában a vezetéshez 3 dolog kell:1) jó fékek 2) jó duda 3) jó szerencse"

Vacsi közben ettem valami fűszerekbe forgatott gombát ami szerintem durván csípős volt, alig kaptam levegőt amíg próbáltam legyűrni, erre odajön az egyik indiai csajszi, látja hogy szenvedek, ő is belekóstól majd így szól:

"Ha szerinted ez csípős akkor még hosszú út áll előtted" :-)

A munka elég fárasztó, egyrészt nehezen értem azt amit itt beszélnek angol gyanánt, másrészt mindent minimum 3szor meg kell beszélni, utána mág 2-3szor visszaellenőrizni és akkor jó esetben 1hét, rosszabb esetben 3 hét múlva elkészül amit kérsz...így kicsit nehéz tervezni a napomat, de majd belejövök.

Az egyik szomszédom, aki az amerikai követségen dolgozik erre mondjuk annyit mondott:

"Hát, mondhatnám hogy jobb lesz, de én már másfél éve itt vagyok és semmi nem változott"..."és ez a cukormázas változat" :-) Lehet sejteni hogy ő nem annyira szeret itt lenni :D Azt is mondta nem az a kérdés az ember beteg lesz-e, hanem hogy mikor és milyen gyakran...szóval mindenki aki jön hozzon pálinkát...2L a fejkvóta :D /=legális limit/.

Köszi a leveleket amiket írtok, ide is lehet ám írni a blogra :-)

Na majd még jelentkezem. Üdv.

Era

Sziasztok,