Időrendi sorrendben komoly zavar alakult ki, ha jól nézem a bejegyzéseket, akkor csúnya lemaradásban vagyok. Még november elején volt itt látogatóban a családom (szülők, bátyámék a családjaikkal :)). Voltam közben otthon is, meg jöttek barátok látogatóba, de azokról majd külön.

A képek sok esetben magukért beszélnek, de azért megosztok pár történetet.
A fotók:

Goa: https://picasaweb.google.com/116104505973733950679/CsaladIndiaGoa?authkey=Gv1sRgCJv7mv_345zk7gE#

Delhi: https://picasaweb.google.com/116104505973733950679/CsaladIndiaDelhi?authkey=Gv1sRgCLaq3_H2uevDhQE#

Bombay: https://picasaweb.google.com/116104505973733950679/CsaladIndiaBombay?authkey=Gv1sRgCJjV96iisYTFuwE#

Taj Mahal: https://picasaweb.google.com/116104505973733950679/CsaladIndiaTajMahal?authkey=Gv1sRgCKLj54afubPw8QE#

 
A történetek:
Komoly előkészületek előzték meg a család kiérkezését, már hónapokkal előre megvettük a jegyeket – ezúton is külön köszönet Krisztinek aki nélkül ez nem jött volna össze!! :), immigrációs kártyahoz instrukciók begyűjtése, vízum ügyintézés és tucatnyi egyeztetés mi hogyan legyen stb.
Eljött a nagy nap, útnak indult a család – 9 fő, aki már utazott csoportosan az tudja ez mennyi stresszel jár, ráadásul a csapatnak ez volt az első ázsiai útja! A repülőút viszonylag eseménytelenül telt a beszámolók alapján, de aztán jöttek a bonyodalmak. Kitaláltam hogy majd a poggyászbegyűjtős résznél bevárom a családot, mert én is repülővel mentem Delhibe ahol találkoztunk....ez jó terv volt, csak egy üvegfal választotta ez a belföldi és a nemzetközi járatokat :) Na sebaj, kint toporogtam, végre leszállt a gép, teltek múltak a percek, aztán eltelt egy óra, még semmi, majd egy telefon anyutól....gáz van, beszéljek itt egy ’illetékessel’....na szerencsére baj nem volt, csak anyu minden őrnél megállt megkérdezni merre lehet kijutni, de ezek a bitliszek nem végték a magyart úgyhogy lett zűrzavar, hogy mit akarja egy idegen nő mindenáron a fülükhöz tartani a mobilját hogy beszéljenek a lányával!! :):) Na végre kért a család, volt nagy örömködés – mindenkinek ajánlom hogy hónapokra szakadjon el a családjától, el se tudjátok képzelni utána micsoda öröm újra találkozni!! :D

Rendeltem taxit a szállodától hogy szedjenek fel a reptéren, na már ez gyanús lehetett volna. 

Rendeltem taxit a szállodától, hogy szedjenek fel a reptéren, na már ez gyanús lehetett volna, 3 ilyen verda várt minket :)

Innen elindultunk Pahar Ganj-ba, ez egy bazáros rész...mindez már hajnal 1-2óra körül...kicsit fáradt volt a csapat...és akkor jött a meglepi, mikor kiszálltunk a hotelnél, mindenki azt hitte ez valami vicc, csak hogy értsétek itt egy kép az utcáról:

Némi karnevál hangulat, egy-egy kósza tehén :) kőkemény. A hotel szerencsére teljesen tiszta volt de komolyan lesokkoltam a csapatot a választással. A hely neve Vivek hotel, ez majd feljön még a krónikákban, Beával is megszálltunk itt egy kört, de arról majd később.

Delhiben egy napot töltöttünk városnézéssel, itt a legnagyobb sikert egy helyi, 80forintos játék aratta, nehéz leírni, egy műanyag öntött kis csúzliszerűt képzeljetek el...emelett csak a Qutub Minar rúgott labdába – itt van egy 2500 éves vasoszlop – az ókori világ 7 csodájának egyike, ami nem rozsdásodik, a legendák szerint ha hátulról átöleled, akkor te leszel a világ ura!

Másnap indultunk Agrába, hogy megnézzük a Taj Mahalt, itt már az út is elég izgalmas volt, majmoktól kezdve az utat elzáró bivalycsordáig mindent lát az ember. 5 fős család a motoron, a keményebbeknél emellé még felfért egy-egy nagyobb csomag is :) koldusok és jaguárok között kavarog az ember.
Aztán megérkeztünk Agrába, az izgalom kezdett a tetőfokára hágni, útközben felszedtük az idegenvezetőt aki várt ránk, minden további kommentér nélkül a kép róla (de csak az erős idegzetűeknek):
   

  A Taj egy lenyűgöző építmény, különösen itt Indiában!! A Taj Mahal jelentése: „A paloták koronája”. 1631-54 között épült, 20,000 munkás több mint 20 éves munkájának a gyümölcse. Sáh Dzsahán császár építette halott feleségének az emlékére...erre mondanák a cinikusok hogy az asszony biztos örült volna ha még életében lepik meg valami hasonlóval :) Mumtaz Mahal egyébként a 14.gyerekének a szülésébe halt bele...minden tisztelettel: én már rég kinyírtak volna a csávót a fele után :) na de nem tisztelenkedünk, ha már a világ csodáiról írok épp.

 Delhiből Goa felé vettük az irányt – ezt nehéz leírni, valami csúcs nyaralásunk volt, csodaszép ház, nagyon jó kaják, pihenés, fűszerültetvény, elefántlovaglás+fürdőzés és rengeteg pancsolás a medencében!! Nagyon jó dolgunk volt, ha érdekel, nézzétek meg a képeket, nagyon állat! Itt a legizgalmasabb események egyike az volt amikor Kati mama és Feri papa minden bátorságukat összeszedve beugrottak az egyébként 1.20as medencébe....és majdnem belefulladtak mindketten!! A matracos úszóversenyben nagyon jó eredményeim voltak, csak az idő felében kalapált el Luca nagyon csúnyán. A medencébe legbénábban-beugrás verseny győztesei holtversenyben Oci, Frinyó és Luca! Ki tud a legvörösebbre leégni versenyt Bori vita nélkul vitte.
Dorka és Levi (az aprónépek) napi 12 óránál többet biztos nem voltak vízben, de legalább szuperül megtanultak úszni, ja és Dorkának még arra is volt ereje hogy az otthoni házifeladatát megírja!! elképesztő...én biztos ellógtam volna.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.