Na hello,

Néha nem tudom hogy csak magamnak írogatok-e vagy egyáltalán olvassa valaki más is a szuper írásaimat, de aztán rájöttem hogy emléknek mindenképpen jó lesz, majd évek múlva elolvashatom a gondolataimat, meg megnézhetem mit láttam és hogyan a 'mai' szememmel.

Most olvastam a Bhakti Kutir honlapján Ádám (Baktai) blogját, inspiráló...hétköznapi eseményeket boncolgat, aztán kedvet kaptam hozzá hogy én is leírjak párat :-)

Leírom hogy telik egy napom:

Reggel általában 7 körül kelek, reggelizni nem sok lehetőség van, általában a lenti kisboltban veszek valami péksüteményt és azt betolom úton a melóba. 8 előtt pár perccel csörög a sofőr hogy megérkezett, akkor lefáradok és amikor leérek felhívom hogy odaértem jöjjön fel a garázsból...mert nem várhatnak fent csak úgy, akkor elzavarják őket a biztonsági őrök. Kb 15perc az út az irodába, ilyenkor végighajtva a pár km-es úton színes dolgokat lehet látni, rengetegen alszanak az utcán, vagy kocsikon, vagy kocsikban. Mindenfelé az úton hevernek a kutyák, sokszor az kellős közepén. Még nincs túl nagy életm itt inkább 10után indul be az élet, de azért már lehet látni ökörfogatoktól kezdve a kézzel tolt talicskákon át mindenféle járművet. Az utcai árusok zöme még nem melózik, de azért pár helyen már sütnek kajákat amit esznek munkába menet az emberek. A buszmegállókban és a vonatoknál gyűlik a nép, érdekes egyveleg, mert sokat esenyővel vagy "esőöltönyben" nyomulnak a monszun miatt. Elmegyünk pár iskola mellett ahol mindenki egyensuliuniformisban van, cipelik az óriási iskolatáskákat, ez olyan mint bárhol máshol a világon.

Az utakon óriási kátyúk vannak, mindenki dudál ami itt annyit jelent hogy vigyázz, jövök, állj félre. AKkor is dudálnak, ha nem lehet mozdulni mert vagy egy tucat kocsi áll előttük...nem tudom ilyenkor mi játszódik le a fejükben, mégis mit várnak, hogy mi lesz? Elrepül előlük a tömeg? Mintha valami Herri Péter filmben lennénk :-) Mindenesetre a ktyúk miatt az átlagsebesség 20-30km/óra, így a balesetek elég kicsit. Eddig láttam egy motorost akibe beletolatott egy kocsi, egy bringást aki elperecelt egy kamion előtt de még időben megállt mögötte a gép, meg pár nagyobb csattanást városon kívül.

A buszokra és vonatokra lényegesen többen szállnak fel mint amennyi a férőhely, amit a képeken látni, tényleg azt tolják, az emberek egymásba kapaszkodnak, meg pár lábujjal tartják magukat többszázméteres/kmes szakaszokon...azt nem tudom a bukkanóknál hogy nem szállnak le...ezt még nem sikerült megfigyelnem de majd sort kerítek rá :-)

Szóval 815körül megérkezem az irodába, ilyenkor még csak a biztonsági őrök, a takarítók meg a külföldiek dolgoznak :-) csend és nyugalom van az irodában. Az emberek 9 után kezdenek el beszállingózni, a többség 10-1130 között ér be. Onnantól mintha piacon lenne az ember...elég hangosan beszélnek, mert attól hogy valaki mellettük áll még nem biztos ugye hogy hallja is amit mondanak, illetve a telefonokról sem lehet tudni hogy átviszi-e a hangot vagy miafene, úgyhogy néha jól beleszédülök a zsibongásba. A megbeszélések min1 átlag 3 és max 4órán át tartanak, általában mindenki elkésik és ki-be járkálnak az emberek, mert annyira fontos dolgok történnek amikkel nem lehet megvárni a megbeszélés végét. Az itt beszélt angollal néha vannak gondjaim, erősen koncentrálnom kell hogy miről is van szó néha, de aztán kiderül hogy az angol kollégák sem értik :-) ilyenkor azért megnyugszom picit. A melóról sokat nem akarok írni, otthoni sebességhez képest azért itt nyugisabban telik az idő.

Ebédelni 3 helyen lehet, van egy irodai kantin, ez most új, az előző kettőben rendszeresen ételmérgezést kaptak az emberek, így lecserélték, ez most eléméletben jobb de azért én inkább nem kajálok ott. Van egy Costa café 4-5fajta szendviccsel, meg a Trident hotel ahol szintén szendvicsek meg sütik vannak, általában valamelyikben kajálok. Enni az irodákban egyébként nem lehet, csak a kijelölt helyeken.

Nagyjából 6 körül szoktam végezni, ilyenkor szólok a sofőrnek hogy szedjen fel, aztán mire leérek soha nincs ott, úgyhogy ácsorgok picit a kellemes párás hőségben, és akkor megjön a kocsi, ami persze 19fokos, mert a légkondi elengedhetetlen mindenhol. Minden nap megbeszéljük hogy kapcsolja le a légkondit, és akkor mire a hotelbe érünk általában már nem fagyok szét.

A hotelben van pár étterem: kínai, olasz, indiai és mindenhol lehet mindenféle kaját venni. Viszont jó drágán, egy sima pizza is 3-4e forint, már nagyon várom hogy kiköltözzek a városba, ott azért emberibb árak vannak, meg jobb kaják is :-) Este vagy skype vagy filmnézés vagy alvás a program, nem sokat lehet kimozdulni, pláne most a monszun idején. Egyébként most elég sokat betegek. Az esőzések kimossák a patkányokat a csatornákból, így most egyre több patkány rohangál az utcákon, illetve felmennek a lakásokba is, leginkább az 1-2emeletekig....én szerencsére az ötödiken fogok lakni majd :-)

Van pár társaság ahova becsatlakoztam, a vicces hogy két emberről is kiderült hogy gyakorlatilag a szomszédaim :D az egyik az amerikai követségen dolgozik, a másik meg egy biztosítónál statisztikus mint Taz :-)

A hétvégék nyugisabbak, ilyenkor lehet menni vásárolni a városba, vagy nézelődni, bár az elmúlt pár hétvége sajna melóval telt.

Az emberek nagyon érdekesek itt. Beszélgettünk az egyik angol csajszival, aki mondta hogy itt indiában újra kellett tanulnia a kommunikációt, mert az európában ismert módszerek itt máshogy működnek. Az biztos hogy türelmet tanul az ember, meg hogy mindent nyomon kell követni...a vicces hogy az elmúlt két év tesco-s tréningeken pont azt tanították nekem hogy hogyan hagyjam dolgozni az embereket és hogy ne legyek kontrollmániákus, hát itt most megint tanulhatom újra a dolgokat :-)

Júliusban megyünk majd Kerryvel és Justinnal megnézni a barlangokat Aurangabadban, itt vannak képek a helyről: http://www.google.com/search?q=aurangabad+caves&hl=hu&biw=1280&bih=573&prmd=ivnsm&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=ivMGTsnjK4ezrAeQvqCPDA&sqi=2&ved=0CCUQsAQ

Ezt már nagyon várom :-) Minden hónapban el akarok utazni valahova, hogy megismerjem az országot.

Na mára ennyi, majd jelentkezem.

Üdv

Era

U.i. hozzá lehet ám itt is szólni :-)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.